Nyílván sokukat érintette már kellemetlenül, amikor visszautasították az ajánlatát. Ez velejárója a hálózatépítésnek, egy fajta szűkséges rossz, mely nélkül nem jutnánk el azokhoz a jelöltekhez akik aztán sikeres tagjai lesznek a hálózatunknak.

Két féle visszautasítás van.

Az, amikor csípőből nemet mondanak az ajánlatunkra, és azok akiket meggyőzünk a csatlakozásról, és végül is nem csinálnak semmit.

Melyik a jobb?

Véleményem szerint az első.

Nem és kész. Nem kell rá további időt pazarolni, ami időt felhasználhatunk azokra a jelöltjeinkre, akik megértették az ajánlatunkat, és tenni szeretnének a pozitív változásért.

Erre sokan azt mondanák, hogy nehéz ilyen embereket találni.

Ez részben igaz. Miért is részben?

Mert a legyet is könnyebb mézzel megfogni mint ecettel.

Mit akarok ebből kihozni?

Hát azt, kedves Hölgyeim és Uraim, hogy nekünk kell nagyon megnéznünk, hogy mibe vágunk bele. Meg kell vizsgálnunk, hogy az az üzlet, amibe belevágunk, méz vagy ecet? Hogyan hat a jelöltre? Sok vele a macera? Van megfelelő magyar nyelvű háttértámogatás? Bizonyított már az üzlet? Mennyi a megtérülési ideje, a befizetett összegnek? Sokat kell-e tanulnia a jelöltnek, hogy önállóan el tudja végezni a szűkséges feladatokat, és ugyanerre megtanítani a saját jelöltjeit? Folyamatos-e a havi kiadás, vagy egyszeri befizetésre van csak szűkség? Stb. stb.

Azért írtam ezt le, mert sok tehetséges hálózatépítő esett már áldozatául ezeknek a hibáknak, és fordított hátat az egész szakmának.

Persze most jön a kérdés, hogy hol van olyan üzlet, ami a tárgyalt problémák tekintetében jónak mondható, és inkább méz, mint ecet, és eladja magát?

Nem írtam volna ezt a bejegyzést, ha nem tudnék ilyet! Aki kíváncsi, annak elmondom!   

                     ---> itt <---              :-)

bővebb info: toronyi.lajos@gmail.com

Mi a véleményük, a véleményemről?

Sok sikert